2017. Augusztus 17. 19:18

Frissitve04:17:07 AM GMT


Gazdaság Üzlet Mikor jön el az olajcsúcs? – II. rész: A megújuló energia sem lehet megoldás?


Mikor jön el az olajcsúcs? – II. rész: A megújuló energia sem lehet megoldás?

Mikor jön el az olajcsúcs? – II. rész: A megújuló energia sem lehet megoldás?Akár néhány éven belül elérkezhet az olajcsúcs, s úgy tűnik, egyelőre nincs megoldásunk a kieső energia pótlására – mondta el honlapunknak Hetesi Zsolt fizikus, a Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport tagja.

Egyre több kutató és nemzetközi szervezet egyetért Hetesi Zsolt évek óta hangoztatott véleményével, hogy nincs már olyan nagyon messze az olajhozam csúcs, illetve hogy néhány éves plató után csökkenni kezd a kitermelés, ami óhatatlanul áremelkedéshez vezet majd.

Uránból sincs elég

Sokan azt mondják, egyértelmű megoldást jelentene az atomenergia, s csak a zöldek ellenállása miatt nem építenek több atomerőművet.

Hangzatos mondatok, a laikusok el is hihetik, de tények sajnos nem igazolják ezt az optimizmust. Maga a technológia, akár még a jelenlegi szinten is biztonságos, és képes lenne az energia igények kielégítésére. Egy ponton bukik meg az elmélet. Nincs elég fűtőanyag.

Az ismert uránkészletek hozzávetőlegesen 2025-ig képesek kielégíteni a várható igényeket, az utána következő időszakban már csak a feltételezett készletekkel együtt képesek erre. Jelenleg az éves urántermelés évi 40-42 ezer tonna, az erőművi igény cirka 60 ezer tonna. A különbséget a lerakatok, illetve a fegyverleszerelésből származó urán fedezi. Reális elképzelések szerint a termelés esetleg még 20 ezer tonnával növelhető, de annál nagyobb mértékben semmiképpen.

Ez annyit jelent, hogy a Föld energiamérlegében az atomenergia a jelenlegi 6 százalékkal szemben 7,5 százalékkal részesedik majd. De ha csak az elektromos energiát nézzük ott is legfeljebb néhány százalékkal növelhető részaránya a mostani 11 százalékról.

A feltételezett készletekkel pedig szerintem nem szabad számolni, hiszen amikor kimerül egy-egy mező, s szeretnék kibányászni az aktuális feltételezett készletet, általában akkor derül ki, hogy rossz volt a feltételezés, a készlet ugyanis nem létezik. Ez a tény számokkal bizonyítható.

A fúziós erőmű még a jövő zenéje

Az atomenergia új technológiái sem jelentenek alternatívát?

Valóban léteznek újabb elképzelések, ezek azonban még nem kidolgozott technológiák, s gyorsan nem is fejleszthetők ki. Nézzük például az üzemanyagot termelő szaporítóreaktor kísérleteket. Ezzel a megoldással már közel negyven éve kísérleteznek, de komoly eredményt még nem értek el. Az eddigi egyetlen működő kísérleti reaktor öt év alatt 500 kg fűtőanyagból 501 kg-ot termelt, tehát látható, hogy a technológia még nem kidolgozott. A francia atomenergia ügynökség vezetője tavaly azt nyilatkozta, hogy 2040 körül indulhatnak az első szaporító erőművek. Akkor pedig már régen túl leszünk a következő olajsokkon.

És a fúziós erőművek?

Már közel fél évszázada ismert az elmélet, a napi gyakorlatban használható technológia azonban nem létezik. A pillanatnyi helyzetet jól jellemzi, hogy a franciaországi kísérleti fúziós erőmű projekt, a 400 megawattos Iter 2018 után tervezi az első plazmakísérleteket, s akkor még nagyon messze vagyunk az hétköznapi áramtermeléstől. Vagyis ekkor dől el, hogy miként valósítható meg az elmélet a gyakorlatban. Az első szakasz kísérleteire nyolc évet szánnak, s csak azután, ha a gyakorlat igazolja az elméleti várakozásokat, a második szakaszban kezdik el hidrogén 3-as izotópjával a kísérleteket. Áramtermelésre pedig csak 2028 után lehet számítani, de még ekkor is csak kísérleti jelleggel. Optimális esetben tehát a kísérleti szakaszt követően 2030 után várható a napi termelés beindítása.

Másik probléma, hogy az üzemanyagul szolgáló – atomerőművekben előállított – tríciumból (hidrogén 3-as izotópja) összesen 26 kg van a Földön, egy 1 gigawattos fúziós erőmű éves működéséhez viszont 52 kg-ra lenne szükség. Tehát ez sem jelenthet megoldást, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a vázolt ütemterv csak akkor érvényes, ha semmiféle probléma nem merül föl a kísérletek során. Az is igaz persze, hogy lítiumból lehet a reaktorban tríciumot termelni, de ennek mikéntje, még csak papíron van meg.

A mérnökök sokszor azzal intézik el a technológiai kérdéseket, hogy „amikor szükség lesz rá, majd megtaláljuk a megfelelő technológiát”. De hogy miként, azt senki nem tudja, s van egy olyan gyanúm, hogy akkor sem fogja tudni, amikor valóban szükség lesz rá. Ahhoz, hogy ennek az elgondolásnak realitása legyen, már most lépnünk kellene.

22-es csapdájába kerül a társadalom

Ha az atomenergia nem, talán a megújuló energiák jelenthetik megoldást?

Elméletben kielégíthető a világ energiaigénye megújulókkal is, a gyors gyakorlati megvalósítást illetően azonban kétségeim vannak. Mert az kétségtelen tény, hogy az olajár bizonyos mértéken túli emelkedése kifizetődővé teszi a jelenleg még igen drága napelemes vagy szélenergia-termelést. Kérdés azonban, hogy van-e a világnak annyi szabad termelési kapacitása, hogy előállítsa a megújuló energiatermeléshez szükséges eszközöket viszonylag rövid idő alatt. Vagyis képesek vagyunk-e paradigmaváltást végrehajtani néhány év alatt. Nekem kétségeim vannak.

Mi az, ami akadályozza a megújuló energia nagyarányú fölhasználását?

Általános probléma a megújuló energiaforrásokkal, hogy energiasűrűségük jelentősen kisebb a fosszilis energiahordozóknál, ezért nemcsak az általuk termelt energia drágább, de az erőmű bekerülési költsége is magasabb, mint a fosszilis energia esetén. Egy közepes teljesítményű gázerőmű például néhány ezer négyzetméteren elfér, míg egy hasonló kapacitású tengerparti szélerőmű park több négyzetkilométert igényel, nem is beszélve a mostanában a figyelem középpontjába kerülő árapály-erőművekről.

A másik fontos probléma, a skálázhatóság. Egy gázerőmű megduplázása például jelentősen kevesebb beruházást igényel, mint egy több négyzetkilométeres árapály-erőműé.
A harmadik nehézség pedig, hogy a növekedési kényszerben szenvedő társadalom erőforrásaiból nem sok pénz és energia marad a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos fejlesztésekre. Ha pedig csökken a kitermelt olaj mennyisége, s ezért növekszik az ár, még kevesebb forrás jut a megújulók kutatására, termelésére, vagyis az amúgy is keskeny gazdaságossági ösvény tovább szűkül: a 22 csapdájába kerül a társadalom.

Folytatás



Hozzászólás

Név:
E-mail cím:
Tárgy:
Hozzászólás:

Iratkozzon fel Ön is hírlevelünkre!

Név:* E-mail:*